
Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Azt hiszem, néhány kemény időszakot leszámítva nálam ez működik is, inkább a munkán kívüli kötelezettségek miatt dőlnek meg a tervek jellemzően. Ha azt nézzük, hogy a láthatatlan munka, azaz az otthoni teendők, egyéb intéznivalók, a szeretteinkről való gondoskodás valójában mennyi időt vesznek el, akkor láthatjuk, hogy élethelyzettől függetlenül bőven akadnak még feladatai az embernek. Ha ehhez hozzávesszük az egyéni célkitűzéseket, például, ha valaki továbbtanul, vagy komoly időt és energiát szán bármilyen sportra, hobbira, akkor ugyan az hiába a saját döntése, mégsem vehető egy kalap alá mondjuk egy pihenéssel vagy baráti programmal. Aztán van olyan is, hogy az ember az egészsége miatt kényszerül plusz körökre, például gyógytorna, edzés, különböző kezelések, étrend tudatos tervezése, előre főzés (ami nemcsak sok energia, hanem sok idő is), persze ezeket élvezetből, puszta elhatározásból is megtehetjük magunkért. Vagy gondoljunk a meditáció gyakorlására, önismereti munkára – akár pszichológus segítségével, vagy különböző művészetterápiás csoportokban, esetleg pszichodráma formájában –, hiszen ezek is mind segítenek a testi-lelki egyensúly fenntartásában. De akkor még mindig nem esett szó arról, hogy önmagunkkal, egy könyv, film társaságában töltünk időt, pláne nem a szeretteinkkel, vagy sétálunk, kirándulunk, mozizunk, utazunk… Annyi mindent lenne jó belesűríteni a mindennapokba, de nem lehet egyszerre akarni mindezt. Én inkább azt vettem észre, hogy időszakok vannak, amikor egyik vagy másik terület jobban hangsúlyt kap. Régebben például elképzelni sem tudtam, hogy ne találkozzak hetente többször a barátaimmal, tizenegy-tizenkét órás műszakok után is rohantam, hogy velük találkozzak, és inkább kora reggel keltem másnap, hogy még meg tudjak főzni aznapra. Ma már azonban a munka végeztével az az első, hogy önmagammal foglalkozom, és inkább hétvégékre szervezek programot, bár sokszor az is eltelik a kötelezőkkel.
Nem mindegy persze az sem, hogy milyen munkakörben dolgozik az ember, és mekkora felelősség nyomja a vállát. Cégvezetőként nem vehetem félvállról a teendőket, de ez nem jelenti azt, hogy nem könnyíthetem meg a saját és a csapatom dolgát. Continue reading “A cégalapítás ügyes-bajos dolgai”